Az idő pénz, kétségtelen

1748-ban, az iparosodás hajnalán Benjámin Franklin is áldását adta arra az új keletű kifejezésre, amely máig is kedvelt mondás: „Az idő pénz." Mi sem mutatja jobban ezt az új szemléletet, mint az a változás, hogy a munkásokat órabérben kezdték el fizetni, és nem az előállított mennyiség után. S mivel minden perc pénzbe kerül, az üzlet véget nem érő versenyfutássá vált, a termelés felgyorsítása érdekében. Minél több terméket sikerült óránként produkálni, annál nagyobb lett a profit. Talpon maradni annyit jelentett, hogy a legújabb, időt megtakarító technológiát a versenytársakat megelőzve kellett üzembe állítani. A modern kapitalizmus minél nagyobb gyorsaságot követelt, és minél nagyobb termelékenységet várt.